csákó

HungarianEdit

EtymologyEdit

Of uncertain origin. Possibly short for csákós süveg (peaked cap), from adjectival form of csákó (peak, projecting point of a cow's horn).[1][2]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈt͡ʃaːkoː]
  • Hyphenation: csá‧kó
  • Rhymes: -koː

NounEdit

csákó (plural csákók)

  1. shako (hat for the military)
  2. (slang) guy

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative csákó csákók
accusative csákót csákókat
dative csákónak csákóknak
instrumental csákóval csákókkal
causal-final csákóért csákókért
translative csákóvá csákókká
terminative csákóig csákókig
essive-formal csákóként csákókként
essive-modal
inessive csákóban csákókban
superessive csákón csákókon
adessive csákónál csákóknál
illative csákóba csákókba
sublative csákóra csákókra
allative csákóhoz csákókhoz
elative csákóból csákókból
delative csákóról csákókról
ablative csákótól csákóktól
non-attributive
possessive - singular
csákóé csákóké
non-attributive
possessive - plural
csákóéi csákókéi
Possessive forms of csákó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csákóm csákóim
2nd person sing. csákód csákóid
3rd person sing. csákója csákói
1st person plural csákónk csákóink
2nd person plural csákótok csákóitok
3rd person plural csákójuk csákóik

Derived termsEdit

DescendantsEdit

  • French: shako
  • German: Tschako
  • Polish: czako
  • Romanian: ceacău

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
  2. ^ csákó in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN