Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

Back-formation from csókol(to kiss), in turn from Proto-Ugric *ćukkɜ-(to kiss).[1]

PronunciationEdit

NounEdit

csók ‎(plural csókok)

  1. kiss

DeclensionEdit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative csók csókok
accusative csókot csókokat
dative csóknak csókoknak
instrumental csókkal csókokkal
causal-final csókért csókokért
translative csókká csókokká
terminative csókig csókokig
essive-formal csókként csókokként
essive-modal
inessive csókban csókokban
superessive csókon csókokon
adessive csóknál csókoknál
illative csókba csókokba
sublative csókra csókokra
allative csókhoz csókokhoz
elative csókból csókokból
delative csókról csókokról
ablative csóktól csókoktól
Possessive forms of csók
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csókom csókjaim
2nd person sing. csókod csókjaid
3rd person sing. csókja csókjai
1st person plural csókunk csókjaink
2nd person plural csókotok csókjaitok
3rd person plural csókjuk csókjaik

Derived termsEdit

(Compound words):

ReferencesEdit

  1. ^ Entry #1735 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.