See also: der, dêr, dër, děr, -der, and der-

DanishEdit

AdverbEdit

dér

  1. der, with emphasis

HungarianEdit

EtymologyEdit

Of unknown origin.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈdeːr]
  • (file)
  • Rhymes: -eːr

NounEdit

dér (usually uncountable, plural derek)

  1. frost

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative dér derek
accusative deret dereket
dative dérnek dereknek
instrumental dérrel derekkel
causal-final dérért derekért
translative dérré derekké
terminative dérig derekig
essive-formal dérként derekként
essive-modal
inessive dérben derekben
superessive déren dereken
adessive dérnél dereknél
illative dérbe derekbe
sublative dérre derekre
allative dérhez derekhez
elative dérből derekből
delative dérről derekről
ablative dértől derektől
non-attributive
possessive - singular
déré dereké
non-attributive
possessive - plural
déréi derekéi
Possessive forms of dér
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. derem dereim
2nd person sing. dered dereid
3rd person sing. dere derei
1st person plural derünk dereink
2nd person plural deretek dereitek
3rd person plural derük dereik

Derived termsEdit

See alsoEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN   (See also its second, revised, expanded edition published in 2021: →ISBN)

Further readingEdit

  • dér in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • dér in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2021)