dörög

HungarianEdit

EtymologyEdit

From an onomatopoeia + -ög (frequentative verb-forming suffix).[1] Doublet of dürög (to produce its mating call).

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈdørøɡ]
  • Hyphenation: dö‧rög
  • Rhymes: -øɡ

VerbEdit

dörög

  1. (intransitive, of sky) to thunder, rumble
  2. (intransitive, of cannon) to thunder, boom, roar
  3. (transitive, intransitive, of human) to thunder, fulminate, roar

ConjugationEdit

Derived termsEdit

Related termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further readingEdit

  • dörög in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
  • dörög in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress)