dörög

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeia + -ög (frequentative verb-forming suffix). Doublet of dürög (“to produce its mating call”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdørøɡ]
• Hyphenation: dö‧rög
• Rhymes: -øɡ

Verb

dörög

1. (intransitive, of sky) to thunder, rumble
2. (intransitive, of cannon) to thunder, boom, roar
3. (transitive, intransitive, of human) to thunder, fulminate, roar

Conjugation

conjugation of dörög

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	dörgök	dörögsz	dörög	dörgünk	dörögtök	dörögnek
		Def.	dörgöm	dörgöd	dörgi	dörögjük	dörgitek	dörgik
		2nd-p. o.	döröglek	―
	Past	Indef.	dörögtem	dörögtél	dörgött	dörögtünk	dörögtetek	dörögtek
		Def.	dörögtem	dörögted	dörögte	dörögtük	dörögtétek	dörögték
		2nd-p. o.	dörögtelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	dörögnék	dörögnél	dörögne	dörögnénk	dörögnétek	dörögnének
		Def.	dörögném	dörögnéd	dörögné	dörögnénk	dörögnétek	dörögnék
		2nd-p. o.	dörögnélek	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	dörögjek	dörögj or dörögjél	dörögjön	dörögjünk	dörögjetek	dörögjenek
		Def.	dörögjem	dörögd or dörögjed	dörögje	dörögjük	dörögjétek	dörögjék
		2nd-p. o.	dörögjelek	―
Infinitive	dörögni		dörögnöm	dörögnöd	dörögnie	dörögnünk	dörögnötök	dörögniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			dörgés	dörgő	dörgött	dörgendő	dörögve	döröghet

Derived terms

• dörgedelem
• dörgés
• mennydörög

 

Related terms

• dörren

Further reading

• dörög in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
• dörög in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress)