dzsentri

Hungarian

Etymology

First attested in 1831, from English gentry.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈd͡ʒɛntri]
• Hyphenation: dzsent‧ri
• Rhymes: -ri

Noun

dzsentri (plural dzsentrik)

1. (historical) Hungarian gentry
2. (historical) a person belonging to this class

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	dzsentri	dzsentrik
accusative	dzsentrit	dzsentriket
dative	dzsentrinek	dzsentriknek
instrumental	dzsentrivel	dzsentrikkel
causal-final	dzsentriért	dzsentrikért
translative	dzsentrivé	dzsentrikké
terminative	dzsentriig	dzsentrikig
essive-formal	dzsentriként	dzsentrikként
essive-modal	—	—
inessive	dzsentriben	dzsentrikben
superessive	dzsentrin	dzsentriken
adessive	dzsentrinél	dzsentriknél
illative	dzsentribe	dzsentrikbe
sublative	dzsentrire	dzsentrikre
allative	dzsentrihez	dzsentrikhez
elative	dzsentriből	dzsentrikből
delative	dzsentriről	dzsentrikről
ablative	dzsentritől	dzsentriktől
non-attributive possessive - singular	dzsentrié	dzsentriké
non-attributive possessive - plural	dzsentriéi	dzsentrikéi

Possessive forms of dzsentri
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	dzsentrim	dzsentrijeim
2nd person sing.	dzsentrid	dzsentrijeid
3rd person sing.	dzsentrije	dzsentrijei
1st person plural	dzsentrink	dzsentrijeink
2nd person plural	dzsentritek	dzsentrijeitek
3rd person plural	dzsentrijük	dzsentrijeik

See also

• Appendix:Hungarian words with dzs

Further reading

• dzsentri in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• dzsentri in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)