egyedüllét

Hungarian

Etymology

egyedül (“alone”, adverb) +‎ lét (“being”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛɟɛdylːeːt]
• Hyphenation: egye‧dül‧lét
• Rhymes: -eːt

Noun

egyedüllét (countable and uncountable, plural egyedüllétek)

1. solitude

   Synonym: magány

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	egyedüllét	egyedüllétek
accusative	egyedüllétet	egyedülléteket
dative	egyedüllétnek	egyedülléteknek
instrumental	egyedülléttel	egyedüllétekkel
causal-final	egyedüllétért	egyedüllétekért
translative	egyedüllétté	egyedüllétekké
terminative	egyedüllétig	egyedüllétekig
essive-formal	egyedüllétként	egyedüllétekként
essive-modal	—	—
inessive	egyedüllétben	egyedüllétekben
superessive	egyedülléten	egyedülléteken
adessive	egyedüllétnél	egyedülléteknél
illative	egyedüllétbe	egyedüllétekbe
sublative	egyedüllétre	egyedüllétekre
allative	egyedülléthez	egyedüllétekhez
elative	egyedüllétből	egyedüllétekből
delative	egyedüllétről	egyedüllétekről
ablative	egyedülléttől	egyedüllétektől
non-attributive possessive - singular	egyedüllété	egyedülléteké
non-attributive possessive - plural	egyedüllétéi	egyedüllétekéi

Possessive forms of egyedüllét
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	egyedüllétem	egyedülléteim
2nd person sing.	egyedülléted	egyedülléteid
3rd person sing.	egyedülléte	egyedüllétei
1st person plural	egyedüllétünk	egyedülléteink
2nd person plural	egyedüllétetek	egyedülléteitek
3rd person plural	egyedüllétük	egyedülléteik

Further reading

• egyedüllét in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• egyedüllét in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)