Hungarian edit

 elévülés on Hungarian Wikipedia

Etymology edit

elévül (to lapse) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation edit

  • IPA(key): [ˈɛleːvyleːʃ]
  • Hyphenation: el‧évü‧lés

Noun edit

elévülés (usually uncountable, plural elévülések)

  1. verbal noun of elévül
  2. (law) statute of limitations, limitation (a time period after which some legal action may no longer be brought)

Declension edit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elévülés elévülések
accusative elévülést elévüléseket
dative elévülésnek elévüléseknek
instrumental elévüléssel elévülésekkel
causal-final elévülésért elévülésekért
translative elévüléssé elévülésekké
terminative elévülésig elévülésekig
essive-formal elévülésként elévülésekként
essive-modal
inessive elévülésben elévülésekben
superessive elévülésen elévüléseken
adessive elévülésnél elévüléseknél
illative elévülésbe elévülésekbe
sublative elévülésre elévülésekre
allative elévüléshez elévülésekhez
elative elévülésből elévülésekből
delative elévülésről elévülésekről
ablative elévüléstől elévülésektől
non-attributive
possessive - singular
elévülésé elévüléseké
non-attributive
possessive - plural
elévüléséi elévülésekéi
Possessive forms of elévülés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elévülésem elévüléseim
2nd person sing. elévülésed elévüléseid
3rd person sing. elévülése elévülései
1st person plural elévülésünk elévüléseink
2nd person plural elévülésetek elévüléseitek
3rd person plural elévülésük elévüléseik

Derived terms edit

Further reading edit

  • elévülés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • elévülés in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)