eredete

HungarianEdit

EtymologyEdit

eredet +‎ -e (possessive suffix)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈɛrɛdɛtɛ]
  • Hyphenation: ere‧de‧te

NounEdit

eredete

  1. third-person singular (single possession) possessive of eredet

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative eredete
accusative eredetét
dative eredetének
instrumental eredetével
causal-final eredetéért
translative eredetévé
terminative eredetéig
essive-formal eredeteként
essive-modal eredetéül
inessive eredetében
superessive eredetén
adessive eredeténél
illative eredetébe
sublative eredetére
allative eredetéhez
elative eredetéből
delative eredetéről
ablative eredetétől
non-attributive
possessive - singular
eredetéé
non-attributive
possessive - plural
eredetééi