erkölcstelen
Hungarian edit
Etymology edit
erkölcs (“morality”) + -telen (“-less, without”)
Pronunciation edit
Adjective edit
erkölcstelen (comparative erkölcstelenebb, superlative legerkölcstelenebb)
Declension edit
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | erkölcstelen | erkölcstelenek |
| accusative | erkölcstelent | erkölcsteleneket |
| dative | erkölcstelennek | erkölcsteleneknek |
| instrumental | erkölcstelennel | erkölcstelenekkel |
| causal-final | erkölcstelenért | erkölcstelenekért |
| translative | erkölcstelenné | erkölcstelenekké |
| terminative | erkölcstelenig | erkölcstelenekig |
| essive-formal | erkölcstelenként | erkölcstelenekként |
| essive-modal | erkölcstelenül | — |
| inessive | erkölcstelenben | erkölcstelenekben |
| superessive | erkölcstelenen | erkölcsteleneken |
| adessive | erkölcstelennél | erkölcsteleneknél |
| illative | erkölcstelenbe | erkölcstelenekbe |
| sublative | erkölcstelenre | erkölcstelenekre |
| allative | erkölcstelenhez | erkölcstelenekhez |
| elative | erkölcstelenből | erkölcstelenekből |
| delative | erkölcstelenről | erkölcstelenekről |
| ablative | erkölcstelentől | erkölcstelenektől |
| non-attributive possessive - singular |
erkölcstelené | erkölcsteleneké |
| non-attributive possessive - plural |
erkölcstelenéi | erkölcstelenekéi |
Derived terms edit
Further reading edit
- erkölcstelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- erkölcstelen in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)