ingerült

Hungarian

ingerül (“to become irritated”) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

ingerült

ingerült (comparative ingerültebb, superlative legingerültebb)

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	ingerült	ingerültek
accusative	ingerültet	ingerülteket
dative	ingerültnek	ingerülteknek
instrumental	ingerülttel	ingerültekkel
causal-final	ingerültért	ingerültekért
translative	ingerültté	ingerültekké
terminative	ingerültig	ingerültekig
essive-formal	ingerültként	ingerültekként
essive-modal	—	—
inessive	ingerültben	ingerültekben
superessive	ingerültön	ingerülteken
adessive	ingerültnél	ingerülteknél
illative	ingerültbe	ingerültekbe
sublative	ingerültre	ingerültekre
allative	ingerülthöz	ingerültekhez
elative	ingerültből	ingerültekből
delative	ingerültről	ingerültekről
ablative	ingerülttől	ingerültektől
non-attributive possessive - singular	ingerülté	ingerülteké
non-attributive possessive - plural	ingerültéi	ingerültekéi