intellektus

Hungarian

Etymology

From Latin intellēctus.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈintɛlːɛktuʃ]
• Hyphenation: in‧tel‧lek‧tus
• Rhymes: -uʃ

Noun

intellektus (countable and uncountable, plural intellektusok)

1. intellect

   Synonyms: értelem, ész, elme, felfogóképesség

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	intellektus	intellektusok
accusative	intellektust	intellektusokat
dative	intellektusnak	intellektusoknak
instrumental	intellektussal	intellektusokkal
causal-final	intellektusért	intellektusokért
translative	intellektussá	intellektusokká
terminative	intellektusig	intellektusokig
essive-formal	intellektusként	intellektusokként
essive-modal	intellektusul	—
inessive	intellektusban	intellektusokban
superessive	intellektuson	intellektusokon
adessive	intellektusnál	intellektusoknál
illative	intellektusba	intellektusokba
sublative	intellektusra	intellektusokra
allative	intellektushoz	intellektusokhoz
elative	intellektusból	intellektusokból
delative	intellektusról	intellektusokról
ablative	intellektustól	intellektusoktól
non-attributive possessive - singular	intellektusé	intellektusoké
non-attributive possessive - plural	intellektuséi	intellektusokéi

Possessive forms of intellektus
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	intellektusom	intellektusaim
2nd person sing.	intellektusod	intellektusaid
3rd person sing.	intellektusa	intellektusai
1st person plural	intellektusunk	intellektusaink
2nd person plural	intellektusotok	intellektusaitok
3rd person plural	intellektusuk	intellektusaik

Related terms

• intellektuális

 

Further reading

• intellektus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN