Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

jelenik +‎ -et[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈjɛlɛnɛt]
  • Hyphenation: je‧le‧net

NounEdit

jelenet ‎(plural jelenetek)

  1. scene

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jelenet jelenetek
accusative jelenetet jeleneteket
dative jelenetnek jeleneteknek
instrumental jelenettel jelenetekkel
causal-final jelenetért jelenetekért
translative jelenetté jelenetekké
terminative jelenetig jelenetekig
essive-formal jelenetként jelenetekként
essive-modal
inessive jelenetben jelenetekben
superessive jeleneten jeleneteken
adessive jelenetnél jeleneteknél
illative jelenetbe jelenetekbe
sublative jelenetre jelenetekre
allative jelenethez jelenetekhez
elative jelenetből jelenetekből
delative jelenetről jelenetekről
ablative jelenettől jelenetektől
Possessive forms of jelenet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jelenetem jeleneteim
2nd person sing. jeleneted jeleneteid
3rd person sing. jelenete jelenetei
1st person plural jelenetünk jeleneteink
2nd person plural jelenetetek jeleneteitek
3rd person plural jelenetük jeleneteik

ReferencesEdit

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
Read in another language