jelenik +‎ -et[1]


  • IPA(key): [ ˈjɛlɛnɛt]
  • Hyphenation: je‧le‧net
  • Rhymes: -ɛt


jelenet (plural jelenetek)

  1. (theater) scene (a part of a dramatic work that is set in the same place or time; several of them constituting an act)
    Synonym: szín
    Holonym: felvonás
  2. scene (an exhibition of passionate or strong feeling before others, creating embarrassment or disruption; often, an artificial or affected action, or course of action, done for effect; a theatrical display)


Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jelenet jelenetek
accusative jelenetet jeleneteket
dative jelenetnek jeleneteknek
instrumental jelenettel jelenetekkel
causal-final jelenetért jelenetekért
translative jelenetté jelenetekké
terminative jelenetig jelenetekig
essive-formal jelenetként jelenetekként
inessive jelenetben jelenetekben
superessive jeleneten jeleneteken
adessive jelenetnél jeleneteknél
illative jelenetbe jelenetekbe
sublative jelenetre jelenetekre
allative jelenethez jelenetekhez
elative jelenetből jelenetekből
delative jelenetről jelenetekről
ablative jelenettől jelenetektől
possessive - singular
jeleneté jeleneteké
possessive - plural
jelenetéi jelenetekéi
Possessive forms of jelenet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jelenetem jeleneteim
2nd person sing. jeleneted jeleneteid
3rd person sing. jelenete jelenetei
1st person plural jelenetünk jeleneteink
2nd person plural jelenetetek jeleneteitek
3rd person plural jelenetük jeleneteik


  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN