See also: keso and kesò

HungarianEdit

EtymologyEdit

késik +‎

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈkeːʃøː]
  • (file)
  • Hyphenation: ké‧ső
  • Rhymes: -ʃøː

ParticipleEdit

késő

  1. present participle of késik

AdjectiveEdit

késő (comparative később, superlative legkésőbb)

  1. belated
  2. advanced, late

Derived termsEdit

(Expressions):

AdverbEdit

késő

  1. (predicatively) (too) late
    késő vanit's late

Derived termsEdit

(Expressions):

Related termsEdit

NounEdit

késő (plural késők)

  1. latecomer (one who arrived late)

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative késő késők
accusative későt későket
dative későnek későknek
instrumental késővel későkkel
causal-final későért későkért
translative késővé későkké
terminative későig későkig
essive-formal későként későkként
essive-modal
inessive későben későkben
superessive későn későkön
adessive későnél későknél
illative későbe későkbe
sublative későre későkre
allative későhöz későkhöz
elative későből későkből
delative későről későkről
ablative későtől későktől
non-attributive
possessive - singular
későé későké
non-attributive
possessive - plural
későéi későkéi
Possessive forms of késő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. későm későim
2nd person sing. későd későid
3rd person sing. késője késői
1st person plural későnk későink
2nd person plural későtök későitek
3rd person plural későjük későik

Further readingEdit

  • késő in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.