kétéltű

Hungarian edit

két (“two”) +‎ éltű (“of/with … life/lives”), an alternative form of élet +‎ -ű.

kétéltű (plural kétéltűek)

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	kétéltű	kétéltűek
accusative	kétéltűt	kétéltűeket
dative	kétéltűnek	kétéltűeknek
instrumental	kétéltűvel	kétéltűekkel
causal-final	kétéltűért	kétéltűekért
translative	kétéltűvé	kétéltűekké
terminative	kétéltűig	kétéltűekig
essive-formal	kétéltűként	kétéltűekként
essive-modal	—	—
inessive	kétéltűben	kétéltűekben
superessive	kétéltűn	kétéltűeken
adessive	kétéltűnél	kétéltűeknél
illative	kétéltűbe	kétéltűekbe
sublative	kétéltűre	kétéltűekre
allative	kétéltűhöz	kétéltűekhez
elative	kétéltűből	kétéltűekből
delative	kétéltűről	kétéltűekről
ablative	kétéltűtől	kétéltűektől
non-attributive possessive - singular	kétéltűé	kétéltűeké
non-attributive possessive - plural	kétéltűéi	kétéltűekéi