kapocs

English

Noun

kapocs

1. plural of kapoc

Anagrams

• spacko

Hungarian

Etymology

Either a back-formation from kapcsol (“to connect, to link”) or from the verb kap (“to get, receive”) +‎ -cs (noun-forming suffix). For the -cs ending, compare habarcs, tekercs.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒpot͡ʃ]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: ka‧pocs
• Rhymes: -ot͡ʃ

Noun

kapocs (plural kapcsok)

1. hook, clamp, clip (paper), buckle (belt)
2. (non-material) tie, bond, link

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kapocs	kapcsok
accusative	kapcsot	kapcsokat
dative	kapocsnak	kapcsoknak
instrumental	kapoccsal	kapcsokkal
causal-final	kapocsért	kapcsokért
translative	kapoccsá	kapcsokká
terminative	kapocsig	kapcsokig
essive-formal	kapocsként	kapcsokként
essive-modal	—	—
inessive	kapocsban	kapcsokban
superessive	kapcson	kapcsokon
adessive	kapocsnál	kapcsoknál
illative	kapocsba	kapcsokba
sublative	kapocsra	kapcsokra
allative	kapocshoz	kapcsokhoz
elative	kapocsból	kapcsokból
delative	kapocsról	kapcsokról
ablative	kapocstól	kapcsoktól
non-attributive possessive - singular	kapocsé	kapcsoké
non-attributive possessive - plural	kapocséi	kapcsokéi

Possessive forms of kapocs
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kapcsom	kapcsaim
2nd person sing.	kapcsod	kapcsaid
3rd person sing.	kapcsa	kapcsai
1st person plural	kapcsunk	kapcsaink
2nd person plural	kapcsotok	kapcsaitok
3rd person plural	kapcsuk	kapcsaik

Derived terms

• kapcsos

Compound words

• állkapocs
• gemkapocs
• iratkapocs
• kapocskiszedő
• szárkapocs
• tűzőkapocs

 

Further reading

• kapocs in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN