kegyelem

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

From an otherwise unattested stem +‎ -elem. [1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): /ˈkɛɟɛlɛm/
  • (file)
  • Hyphenation: ke‧gye‧lem

NounEdit

kegyelem ‎(plural kegyelmek)

  1. mercy, grace, pardon

DeclensionEdit

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kegyelem kegyelmek
accusative kegyelmet kegyelmeket
dative kegyelemnek kegyelmeknek
instrumental kegyelemmel kegyelmekkel
causal-final kegyelemért kegyelmekért
translative kegyelemmé kegyelmekké
terminative kegyelemig kegyelmekig
essive-formal kegyelemként kegyelmekként
essive-modal
inessive kegyelemben kegyelmekben
superessive kegyelmen kegyelmeken
adessive kegyelemnél kegyelmeknél
illative kegyelembe kegyelmekbe
sublative kegyelemre kegyelmekre
allative kegyelemhez kegyelmekhez
elative kegyelemből kegyelmekből
delative kegyelemről kegyelmekről
ablative kegyelemtől kegyelmektől
Possessive forms of kegyelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kegyelmem kegyelmeim
2nd person sing. kegyelmed kegyelmeid
3rd person sing. kegyelme kegyelmei
1st person plural kegyelmünk kegyelmeink
2nd person plural kegyelmetek kegyelmeitek
3rd person plural kegyelmük kegyelmeik

Derived termsEdit

Related termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
Read in another language