kellő
See also: kello
Hungarian edit
Etymology edit
Pronunciation edit
Participle edit
kellő
Adjective edit
kellő (comparative kellőbb, superlative legkellőbb)
Usage notes edit
Not to be confused with kelő (“rising”).
Declension edit
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kellő | kellőek |
accusative | kellőt | kellőeket |
dative | kellőnek | kellőeknek |
instrumental | kellővel | kellőekkel |
causal-final | kellőért | kellőekért |
translative | kellővé | kellőekké |
terminative | kellőig | kellőekig |
essive-formal | kellőként | kellőekként |
essive-modal | — | — |
inessive | kellőben | kellőekben |
superessive | kellőn | kellőeken |
adessive | kellőnél | kellőeknél |
illative | kellőbe | kellőekbe |
sublative | kellőre | kellőekre |
allative | kellőhöz | kellőekhez |
elative | kellőből | kellőekből |
delative | kellőről | kellőekről |
ablative | kellőtől | kellőektől |
non-attributive possessive - singular |
kellőé | kellőeké |
non-attributive possessive - plural |
kellőéi | kellőekéi |
Derived terms edit
Compound words
Further reading edit
- kellő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN