kellemes

HungarianEdit

EtymologyEdit

From kell (to be necessary; desirable; pleasant) + -em (instantaneous verb-forming suffix or noun-forming suffix) + -es (having a quality, adjective-forming suffix)[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈkɛlːɛmɛʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: kel‧le‧mes
  • Rhymes: -ɛʃ

AdjectiveEdit

kellemes (comparative kellemesebb, superlative legkellemesebb)

  1. pleasant

DeclensionEdit

Inflection of kellemes
singular plural
nominative kellemes kellemesek
accusative kellemeset
kellemest
kellemeseket
dative kellemesnek kellemeseknek
instrumental kellemessel kellemesekkel
causal-final kellemesért kellemesekért
translative kellemessé kellemesekké
terminative kellemesig kellemesekig
essive-formal kellemesként kellemesekként
essive-modal
inessive kellemesben kellemesekben
superessive kellemesen kellemeseken
adessive kellemesnél kellemeseknél
illative kellemesbe kellemesekbe
sublative kellemesre kellemesekre
allative kellemeshez kellemesekhez
elative kellemesből kellemesekből
delative kellemesről kellemesekről
ablative kellemestől kellemesektől
non-attributive
possessive - singular
kellemesé kellemeseké
non-attributive
possessive - plural
kellemeséi kellemesekéi

AntonymsEdit

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN