Open main menu

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

From kell (to be necessary; desirable; pleasant) + -em (instantaneous verb-forming suffix or noun-forming suffix) + -es (having a quality, adjective-forming suffix)[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈkɛlːɛmɛʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: kel‧le‧mes

AdjectiveEdit

kellemes (comparative kellemesebb, superlative legkellemesebb)

  1. pleasant

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kellemes kellemesek
accusative kellemest kellemeseket
dative kellemesnek kellemeseknek
instrumental kellemessel kellemesekkel
causal-final kellemesért kellemesekért
translative kellemessé kellemesekké
terminative kellemesig kellemesekig
essive-formal kellemesként kellemesekként
essive-modal
inessive kellemesben kellemesekben
superessive kellemesen kellemeseken
adessive kellemesnél kellemeseknél
illative kellemesbe kellemesekbe
sublative kellemesre kellemesekre
allative kellemeshez kellemesekhez
elative kellemesből kellemesekből
delative kellemesről kellemesekről
ablative kellemestől kellemesektől

AntonymsEdit

Derived termsEdit

ReferencesEdit