EnglishEdit

EtymologyEdit

Origin unknown.

PronunciationEdit

NounEdit

kibe (plural kibes)

  1. A chilblain or ulcer, especially on the heel of the foot.
    • 1602 : William Shakespeare, Hamlet, act V scene 1
      By the Lord, Horatio, this three years I have took note of it, the age is grown so picked that the toe of the peasant comes so near the heel of the courtier he galls his kibe.

AnagramsEdit


HungarianEdit

Pronominal adverbs from case suffixes (cf. postpositions)
case suffix who? what? this that he/she
(it)*
v. pr. c.
nom. ki mi ez az ő* / Ø
az / Ø
acc. -t / -ot /
-at / -et / -öt
kit mit ezt azt őt* / Ø
azt / Ø
c1
c2
dat. -nak / -nek kinek minek ennek annak neki neki- c
ins. -val / -vel kivel mivel ezzel/
evvel
azzal/
avval
vele (vele-) c
c-f. -ért kiért miért ezért azért érte c
tra. -vá / -vé kivé mivé ezzé azzá c
ter. -ig meddig eddig addig c
e-f. -ként (kiként) (miként) ekként akként c
e-m. -ul / -ül c
ine. -ban / -ben kiben miben ebben abban benne c
sup. -n/-on/-en/-ön kin min ezen azon rajta (rajta-) c
ade. -nál / -nél kinél minél ennél annál nála c
ill. -ba / -be kibe mibe ebbe abba bele bele- c
sub. -ra / -re kire mire erre arra rá- c
all. -hoz/-hez/-höz kihez mihez ehhez ahhoz hozzá hozzá- c
el. -ból / -ből kiből miből ebből abból belőle c
abl. -ról / -ről kiről miről erről arról róla c
del. -tól / -től kitől mitől ettől attól tőle c
*: Ő and őt refer to human beings; the forms below them might be
construed likewise. – Forms in parentheses are uncommon. All »

EtymologyEdit

ki +‎ -be

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈkibɛ]
  • Hyphenation: ki‧be

PronounEdit

kibe

  1. illative singular of ki

PortugueseEdit

NounEdit

kibe m (plural kibes)

  1. Alternative spelling of quibe