kimenetel

HungarianEdit

EtymologyEdit

From kimenet +‎ -el, from kimegy +‎ -et.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈkimɛnɛtɛl]
  • Hyphenation: ki‧me‧ne‧tel

NounEdit

kimenetel (plural kimenetelek)

  1. outcome

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kimenetel kimenetelek
accusative kimenetelt kimeneteleket
dative kimenetelnek kimeneteleknek
instrumental kimenetellel kimenetelekkel
causal-final kimenetelért kimenetelekért
translative kimenetellé kimenetelekké
terminative kimenetelig kimenetelekig
essive-formal kimenetelként kimenetelekként
essive-modal
inessive kimenetelben kimenetelekben
superessive kimenetelen kimeneteleken
adessive kimenetelnél kimeneteleknél
illative kimenetelbe kimenetelekbe
sublative kimenetelre kimenetelekre
allative kimenetelhez kimenetelekhez
elative kimenetelből kimenetelekből
delative kimenetelről kimenetelekről
ablative kimeneteltől kimenetelektől
non-attributive
possessive - singular
kimenetelé kimeneteleké
non-attributive
possessive - plural
kimeneteléi kimenetelekéi
Possessive forms of kimenetel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kimenetelem kimeneteleim
2nd person sing. kimeneteled kimeneteleid
3rd person sing. kimenetele kimenetelei
1st person plural kimenetelünk kimeneteleink
2nd person plural kimeneteletek kimeneteleitek
3rd person plural kimenetelük kimeneteleik

ReferencesEdit

  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further readingEdit