kimerítő
Hungarian edit
Etymology edit
kimerít + -ő (present-participle suffix)
Pronunciation edit
Participle edit
kimerítő
Adjective edit
kimerítő (comparative kimerítőbb, superlative legkimerítőbb)
Declension edit
| Inflection of kimerítő | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kimerítő | kimerítők kimerítőek |
| accusative | kimerítőt | kimerítőket kimerítőeket |
| dative | kimerítőnek | kimerítőknek kimerítőeknek |
| instrumental | kimerítővel | kimerítőkkel kimerítőekkel |
| causal-final | kimerítőért | kimerítőkért kimerítőekért |
| translative | kimerítővé | kimerítőkké kimerítőekké |
| terminative | kimerítőig | kimerítőkig kimerítőekig |
| essive-formal | kimerítőként | kimerítőkként kimerítőekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kimerítőben | kimerítőkben kimerítőekben |
| superessive | kimerítőn | kimerítőkön kimerítőeken |
| adessive | kimerítőnél | kimerítőknél kimerítőeknél |
| illative | kimerítőbe | kimerítőkbe kimerítőekbe |
| sublative | kimerítőre | kimerítőkre kimerítőekre |
| allative | kimerítőhöz | kimerítőkhöz kimerítőekhez |
| elative | kimerítőből | kimerítőkből kimerítőekből |
| delative | kimerítőről | kimerítőkről kimerítőekről |
| ablative | kimerítőtől | kimerítőktől kimerítőektől |
| non-attributive possessive - singular |
kimerítőé | kimerítőké kimerítőeké |
| non-attributive possessive - plural |
kimerítőéi | kimerítőkéi kimerítőekéi |
Further reading edit
- kimerítő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN