Open main menu

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

From the verb kivesz (to take out, remove) +‎ -tel (noun-forming suffix).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈkiveːtɛl]
  • Hyphenation: ki‧vé‧tel

NounEdit

kivétel (plural kivételek)

  1. exception
    kivétel nélkülwithout exception

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kivétel kivételek
accusative kivételt kivételeket
dative kivételnek kivételeknek
instrumental kivétellel kivételekkel
causal-final kivételért kivételekért
translative kivétellé kivételekké
terminative kivételig kivételekig
essive-formal kivételként kivételekként
essive-modal kivételül
inessive kivételben kivételekben
superessive kivételen kivételeken
adessive kivételnél kivételeknél
illative kivételbe kivételekbe
sublative kivételre kivételekre
allative kivételhez kivételekhez
elative kivételből kivételekből
delative kivételről kivételekről
ablative kivételtől kivételektől
Possessive forms of kivétel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kivételem kivételeim
2nd person sing. kivételed kivételeid
3rd person sing. kivétele kivételei
1st person plural kivételünk kivételeink
2nd person plural kivételetek kivételeitek
3rd person plural kivételük kivételeik

Derived termsEdit

(Expressions):

ReferencesEdit

  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN