ottomán

See also: ottoman and Ottoman

Hungarian

Etymology

From the French ottomane (“ottoman”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈotːomaːn]
• Hyphenation: ot‧to‧mán
• Rhymes: -aːn

Noun

ottomán (plural ottománok)

1. ottoman (furniture)

   Synonym: kerevet

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	ottomán	ottománok
accusative	ottománt	ottománokat
dative	ottománnak	ottománoknak
instrumental	ottománnal	ottománokkal
causal-final	ottománért	ottománokért
translative	ottománná	ottománokká
terminative	ottománig	ottománokig
essive-formal	ottománként	ottománokként
essive-modal	—	—
inessive	ottománban	ottománokban
superessive	ottománon	ottománokon
adessive	ottománnál	ottománoknál
illative	ottománba	ottománokba
sublative	ottománra	ottománokra
allative	ottománhoz	ottománokhoz
elative	ottománból	ottománokból
delative	ottománról	ottománokról
ablative	ottomántól	ottománoktól
non-attributive possessive - singular	ottománé	ottománoké
non-attributive possessive - plural	ottománéi	ottománokéi

Possessive forms of ottomán
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ottománom	ottománjaim
2nd person sing.	ottománod	ottománjaid
3rd person sing.	ottománja	ottománjai
1st person plural	ottománunk	ottománjaink
2nd person plural	ottománotok	ottománjaitok
3rd person plural	ottománjuk	ottománjaik

See also

• oszmán

Further reading

• ([dated] ottoman, a type of furniture): ottomán in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• (Ottoman-Turkish; archaic synonym of oszmán(-török)): ottomán in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN