szótag

Hungarian

Etymology

szó (“word”) +‎ tag (“member, element”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsoːtɒɡ]
• Hyphenation: szó‧tag
• Rhymes: -ɒɡ

Noun

szótag (plural szótagok)

1. syllable

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	szótag	szótagok
accusative	szótagot	szótagokat
dative	szótagnak	szótagoknak
instrumental	szótaggal	szótagokkal
causal-final	szótagért	szótagokért
translative	szótaggá	szótagokká
terminative	szótagig	szótagokig
essive-formal	szótagként	szótagokként
essive-modal	—	—
inessive	szótagban	szótagokban
superessive	szótagon	szótagokon
adessive	szótagnál	szótagoknál
illative	szótagba	szótagokba
sublative	szótagra	szótagokra
allative	szótaghoz	szótagokhoz
elative	szótagból	szótagokból
delative	szótagról	szótagokról
ablative	szótagtól	szótagoktól
non-attributive possessive – singular	szótagé	szótagoké
non-attributive possessive – plural	szótagéi	szótagokéi

Possessive forms of szótag

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szótagom	szótagjaim
2nd person sing.	szótagod	szótagjaid
3rd person sing.	szótagja	szótagjai
1st person plural	szótagunk	szótagjaink
2nd person plural	szótagotok	szótagjaitok
3rd person plural	szótagjuk	szótagjaik

Derived terms

• szótagnyi
• szótagol
• szótagos
• szótagú

Compound words

• hatszótag-szabály
• szótagalkotó
• szótagírás
• szótagszámlálás

Expressions

• két nyílt szótagos tendencia

Further reading

• szótag in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.