szelén

See also: szélen and szélén

Hungarian

Chemical element
Se
Previous: arzén (As)
Next: bróm (Br)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛleːn]
• Hyphenation: sze‧lén
• Rhymes: -eːn

Etymology 1

Noun

szelén (usually uncountable, plural szelének)

1. selenium (chemical element)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szelén	szelének
accusative	szelént	szeléneket
dative	szelénnek	szeléneknek
instrumental	szelénnel	szelénekkel
causal-final	szelénért	szelénekért
translative	szelénné	szelénekké
terminative	szelénig	szelénekig
essive-formal	szelénként	szelénekként
essive-modal	—	—
inessive	szelénben	szelénekben
superessive	szelénen	szeléneken
adessive	szelénnél	szeléneknél
illative	szelénbe	szelénekbe
sublative	szelénre	szelénekre
allative	szelénhez	szelénekhez
elative	szelénből	szelénekből
delative	szelénről	szelénekről
ablative	szeléntől	szelénektől
non-attributive possessive - singular	szeléné	szeléneké
non-attributive possessive - plural	szelénéi	szelénekéi

Possessive forms of szelén
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szelénem	szelénjeim
2nd person sing.	szeléned	szelénjeid
3rd person sing.	szelénje	szelénjei
1st person plural	szelénünk	szelénjeink
2nd person plural	szelénetek	szelénjeitek
3rd person plural	szelénjük	szelénjeik

Etymology 2

szél (“wind”) +‎ -e (possessive suffix) +‎ -n (case suffix)

Noun

szelén

1. superessive of szele