See also: tegla

Hungarian edit

Etymology edit

From Latin tēgula (roof-tile).[1]

Pronunciation edit

  • IPA(key): [ˈteːɡlɒ]
  • Hyphenation: tég‧la
  • Rhymes: -lɒ

Noun edit

tégla (plural téglák)

  1. brick
  2. informer; undercover man, leaker, leak

Declension edit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative tégla téglák
accusative téglát téglákat
dative téglának tégláknak
instrumental téglával téglákkal
causal-final tégláért téglákért
translative téglává téglákká
terminative tégláig téglákig
essive-formal téglaként téglákként
essive-modal
inessive téglában téglákban
superessive téglán téglákon
adessive téglánál tégláknál
illative téglába téglákba
sublative téglára téglákra
allative téglához téglákhoz
elative téglából téglákból
delative tégláról téglákról
ablative téglától tégláktól
non-attributive
possessive - singular
tégláé tégláké
non-attributive
possessive - plural
tégláéi téglákéi
Possessive forms of tégla
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. téglám tégláim
2nd person sing. téglád tégláid
3rd person sing. téglája téglái
1st person plural téglánk tégláink
2nd person plural téglátok tégláitok
3rd person plural téglájuk tégláik

Derived terms edit

Compound words

References edit

  1. ^ tégla in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading edit

  • tégla in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN