termetű
Hungarian edit
Etymology edit
termet + -ű (adjective-forming suffix indicating possession of a quality)
Pronunciation edit
Adjective edit
termetű (not comparable)
- -statured (having a named build, physique)
- átlagos termetű férfi ― a man of average height
Declension edit
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | termetű | termetűek |
| accusative | termetűt | termetűeket |
| dative | termetűnek | termetűeknek |
| instrumental | termetűvel | termetűekkel |
| causal-final | termetűért | termetűekért |
| translative | termetűvé | termetűekké |
| terminative | termetűig | termetűekig |
| essive-formal | termetűként | termetűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | termetűben | termetűekben |
| superessive | termetűn | termetűeken |
| adessive | termetűnél | termetűeknél |
| illative | termetűbe | termetűekbe |
| sublative | termetűre | termetűekre |
| allative | termetűhöz | termetűekhez |
| elative | termetűből | termetűekből |
| delative | termetűről | termetűekről |
| ablative | termetűtől | termetűektől |
| non-attributive possessive - singular |
termetűé | termetűeké |
| non-attributive possessive - plural |
termetűéi | termetűekéi |
Further reading edit
- termetű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN