vegyészet

HungarianEdit

EtymologyEdit

vegy- + -észet (noun-forming suffix)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈvɛɟeːsɛt]
  • Hyphenation: ve‧gyé‧szet
  • Rhymes: -ɛt

NounEdit

vegyészet (plural vegyészetek)

  1. chemistry

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vegyészet vegyészetek
accusative vegyészetet vegyészeteket
dative vegyészetnek vegyészeteknek
instrumental vegyészettel vegyészetekkel
causal-final vegyészetért vegyészetekért
translative vegyészetté vegyészetekké
terminative vegyészetig vegyészetekig
essive-formal vegyészetként vegyészetekként
essive-modal
inessive vegyészetben vegyészetekben
superessive vegyészeten vegyészeteken
adessive vegyészetnél vegyészeteknél
illative vegyészetbe vegyészetekbe
sublative vegyészetre vegyészetekre
allative vegyészethez vegyészetekhez
elative vegyészetből vegyészetekből
delative vegyészetről vegyészetekről
ablative vegyészettől vegyészetektől
non-attributive
possessive - singular
vegyészeté vegyészeteké
non-attributive
possessive - plural
vegyészetéi vegyészetekéi
Possessive forms of vegyészet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vegyészetem vegyészeteim
2nd person sing. vegyészeted vegyészeteid
3rd person sing. vegyészete vegyészetei
1st person plural vegyészetünk vegyészeteink
2nd person plural vegyészetetek vegyészeteitek
3rd person plural vegyészetük vegyészeteik

Derived termsEdit

Related termsEdit

Further readingEdit

  • vegyészet in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.