zöngétlen

HungarianEdit

EtymologyEdit

zönge +‎ -tlen

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈzøŋɡeːtlɛn]
  • Hyphenation: zön‧gét‧len

AdjectiveEdit

zöngétlen (comparative zöngétlenebb, superlative legzöngétlenebb)

  1. (phonetics) voiceless, unvoiced

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative zöngétlen zöngétlenek
accusative zöngétlent zöngétleneket
dative zöngétlennek zöngétleneknek
instrumental zöngétlennel zöngétlenekkel
causal-final zöngétlenért zöngétlenekért
translative zöngétlenné zöngétlenekké
terminative zöngétlenig zöngétlenekig
essive-formal zöngétlenként zöngétlenekként
essive-modal zöngétlenül
inessive zöngétlenben zöngétlenekben
superessive zöngétlenen zöngétleneken
adessive zöngétlennél zöngétleneknél
illative zöngétlenbe zöngétlenekbe
sublative zöngétlenre zöngétlenekre
allative zöngétlenhez zöngétlenekhez
elative zöngétlenből zöngétlenekből
delative zöngétlenről zöngétlenekről
ablative zöngétlentől zöngétlenektől
non-attributive
possessive - singular
zöngétlené zöngétleneké
non-attributive
possessive - plural
zöngétlenéi zöngétlenekéi

AntonymsEdit

Derived termsEdit

Further readingEdit