Hungarian

edit

Etymology

edit

From Old Italian China, from Portuguese China (China), probably ultimately Sanskrit चीन (cīna, the Chinese).

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈkiːnɒ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: Kí‧na
  • Rhymes: -nɒ

Proper noun

edit

Kína

  1. China (a country in eastern Asia)
    Synonym: (official name of the present-day polity) Kínai Népköztársaság

Declension

edit
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative Kína Kínák
accusative Kínát Kínákat
dative Kínának Kínáknak
instrumental Kínával Kínákkal
causal-final Kínáért Kínákért
translative Kínává Kínákká
terminative Kínáig Kínákig
essive-formal Kínaként Kínákként
essive-modal
inessive Kínában Kínákban
superessive Kínán Kínákon
adessive Kínánál Kínáknál
illative Kínába Kínákba
sublative Kínára Kínákra
allative Kínához Kínákhoz
elative Kínából Kínákból
delative Kínáról Kínákról
ablative Kínától Kínáktól
non-attributive
possessive - singular
Kínáé Kínáké
non-attributive
possessive - plural
Kínáéi Kínákéi
Possessive forms of Kína
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. Kínám Kínáim
2nd person sing. Kínád Kínáid
3rd person sing. Kínája Kínái
1st person plural Kínánk Kínáink
2nd person plural Kínátok Kínáitok
3rd person plural Kínájuk Kínáik
edit

Icelandic

edit

Etymology

edit

From Chinese (Qín).

Pronunciation

edit

Proper noun

edit

Kína n

  1. China

Declension

edit
    Declension of Kína
n-w singular
indefinite
nominative Kína
accusative Kína
dative Kína
genitive Kína