aktus

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin actus.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɒktuʃ]
• Hyphenation: ak‧tus
• Rhymes: -uʃ

Noun

aktus (plural aktusok)

1. act (something done, a deed)
2. act (the process of doing something)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	aktus	aktusok
accusative	aktust	aktusokat
dative	aktusnak	aktusoknak
instrumental	aktussal	aktusokkal
causal-final	aktusért	aktusokért
translative	aktussá	aktusokká
terminative	aktusig	aktusokig
essive-formal	aktusként	aktusokként
essive-modal	—	—
inessive	aktusban	aktusokban
superessive	aktuson	aktusokon
adessive	aktusnál	aktusoknál
illative	aktusba	aktusokba
sublative	aktusra	aktusokra
allative	aktushoz	aktusokhoz
elative	aktusból	aktusokból
delative	aktusról	aktusokról
ablative	aktustól	aktusoktól
non-attributive possessive - singular	aktusé	aktusoké
non-attributive possessive - plural	aktuséi	aktusokéi

Possessive forms of aktus
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	aktusom	aktusaim
2nd person sing.	aktusod	aktusaid
3rd person sing.	aktusa	aktusai
1st person plural	aktusunk	aktusaink
2nd person plural	aktusotok	aktusaitok
3rd person plural	aktusuk	aktusaik

Further reading

• aktus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• aktus in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)

Latvian

Noun

aktus m

1. accusative plural of akts