célú

See also: celu, cēlu, and ceļu

Hungarian

Etymology

cél +‎ -ú (adjective-forming suffix denoting possession or similarity)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡seːluː]
• Hyphenation: cé‧lú
• Rhymes: -luː

Adjective

célú (not comparable)

1. -purpose (of, or relating to a purpose/aim)

   jótékony célú intézmény ― charitable institution

   különleges célú ― special-purpose

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	célú	célúak
accusative	célút	célúakat
dative	célúnak	célúaknak
instrumental	célúval	célúakkal
causal-final	célúért	célúakért
translative	célúvá	célúakká
terminative	célúig	célúakig
essive-formal	célúként	célúakként
essive-modal	—	—
inessive	célúban	célúakban
superessive	célún	célúakon
adessive	célúnál	célúaknál
illative	célúba	célúakba
sublative	célúra	célúakra
allative	célúhoz	célúakhoz
elative	célúból	célúakból
delative	célúról	célúakról
ablative	célútól	célúaktól
non-attributive possessive - singular	célúé	célúaké
non-attributive possessive - plural	célúéi	célúakéi

Further reading

• (only declension table and compounds) célú in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)