engesztelés

Hungarian

Etymology

engesztel +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛŋɡɛstɛleːʃ]
• Hyphenation: en‧gesz‧te‧lés

Noun

engesztelés (usually uncountable, plural engesztelések)

1. appeasement, conciliation

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	engesztelés	engesztelések
accusative	engesztelést	engeszteléseket
dative	engesztelésnek	engeszteléseknek
instrumental	engeszteléssel	engesztelésekkel
causal-final	engesztelésért	engesztelésekért
translative	engeszteléssé	engesztelésekké
terminative	engesztelésig	engesztelésekig
essive-formal	engesztelésként	engesztelésekként
essive-modal	engesztelésül	—
inessive	engesztelésben	engesztelésekben
superessive	engesztelésen	engeszteléseken
adessive	engesztelésnél	engeszteléseknél
illative	engesztelésbe	engesztelésekbe
sublative	engesztelésre	engesztelésekre
allative	engeszteléshez	engesztelésekhez
elative	engesztelésből	engesztelésekből
delative	engesztelésről	engesztelésekről
ablative	engeszteléstől	engesztelésektől
non-attributive possessive - singular	engesztelésé	engeszteléseké
non-attributive possessive - plural	engeszteléséi	engesztelésekéi

Possessive forms of engesztelés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	engesztelésem	engeszteléseim
2nd person sing.	engesztelésed	engeszteléseid
3rd person sing.	engesztelése	engesztelései
1st person plural	engesztelésünk	engeszteléseink
2nd person plural	engesztelésetek	engeszteléseitek
3rd person plural	engesztelésük	engeszteléseik

Further reading

• engesztelés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• engesztelés in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)