Etymology
From ész + -mény
Pronunciation
- IPA: /ˈɛsmeːɲ/
- Hyphenation: esz‧mény
Noun
eszmény (plural eszmények)
- ideal
Declension
declension of eszmény
|
singular |
plural |
|---|
| nominative |
eszmény |
eszmények |
|---|
| accusative |
eszményt |
eszményeket |
|---|
| dative |
eszménynek |
eszményeknek |
|---|
| instrumental |
eszménnyel |
eszményekkel |
|---|
| causal-final |
eszményért |
eszményekért |
|---|
| translative |
eszménnyé |
eszményekké |
|---|
| terminative |
eszményig |
eszményekig |
|---|
| essive-formal |
eszményként |
eszményekként |
|---|
| essive-modal |
eszményül |
- |
|---|
| inessive |
eszményben |
eszményekben |
|---|
| superessive |
eszményen |
eszményeken |
|---|
| adessive |
eszménynél |
eszményeknél |
|---|
| illative |
eszménybe |
eszményekbe |
|---|
| sublative |
eszményre |
eszményekre |
|---|
| allative |
eszményhez |
eszményekhez |
|---|
| elative |
eszményből |
eszményekből |
|---|
| delative |
eszményről |
eszményekről |
|---|
| ablative |
eszménytől |
eszményektől |
|---|
|
| possessor |
singular possession |
plural possession |
|---|
| 1st person sing. |
eszményem |
eszményeim |
|---|
| 2nd person sing. |
eszményed |
eszményeid |
|---|
| 3rd person sing. |
eszménye |
eszményei |
|---|
| 1st person plural |
eszményünk |
eszményeink |
|---|
| 2nd person plural |
eszményetek |
eszményeitek |
|---|
| 3rd person plural |
eszményük |
eszményeik |
|---|
|
Derived terms