Hungarian edit

Etymology edit

First attested in 1527. fogy (to decrease, diminish) +‎ -aték (noun-forming suffix)[1]

Pronunciation edit

  • IPA(key): [ˈfoɟɒteːk]
  • Hyphenation: fo‧gya‧ték
  • Rhymes: -eːk

Noun edit

fogyaték (usually uncountable, plural fogyatékok)

  1. (archaic) deficiency, loss
    Synonyms: fogyás, elfogyás, hiány, hiányosság
  2. (archaic, also attributively) rest, remnant, remainder; remaining
  3. disability, handicap

Declension edit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative fogyaték fogyatékok
accusative fogyatékot fogyatékokat
dative fogyatéknak fogyatékoknak
instrumental fogyatékkal fogyatékokkal
causal-final fogyatékért fogyatékokért
translative fogyatékká fogyatékokká
terminative fogyatékig fogyatékokig
essive-formal fogyatékként fogyatékokként
essive-modal fogyatékul
inessive fogyatékban fogyatékokban
superessive fogyatékon fogyatékokon
adessive fogyatéknál fogyatékoknál
illative fogyatékba fogyatékokba
sublative fogyatékra fogyatékokra
allative fogyatékhoz fogyatékokhoz
elative fogyatékból fogyatékokból
delative fogyatékról fogyatékokról
ablative fogyatéktól fogyatékoktól
non-attributive
possessive - singular
fogyatéké fogyatékoké
non-attributive
possessive - plural
fogyatékéi fogyatékokéi
Possessive forms of fogyaték
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fogyatékom fogyatékaim
2nd person sing. fogyatékod fogyatékaid
3rd person sing. fogyatéka fogyatékai
1st person plural fogyatékunk fogyatékaink
2nd person plural fogyatékotok fogyatékaitok
3rd person plural fogyatékuk fogyatékaik

Derived terms edit

  • fogyatékos (handicapped) (possibly offensive except when specified with the type, i.e. mentally or physically)
  • fogyatékkal élő (handicapped)

References edit

  1. ^ fogyaték in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading edit