gyanánt

Hungarian edit

Etymology edit

Probably from gyanó, an earlier variant of gyanú (“suspicion”) +‎ -a (3rd-person singular possessive suffix) +‎ -n (case suffix) +‎ -t (locative suffix). The sequence of changes: gyanó ― gyanóján ― gyanaján ― gyanán + -t for emphasis.^[1]^[2]

Pronunciation edit

IPA^(key): [ˈɟɒnaːnt]
Audio (file)
Hyphenation: gya‧nánt
Rhymes: -aːnt

Postposition edit

gyanánt

as, by way of, serving as, so it serves as
Köszönés gyanánt biccentett egyet. ― He nodded as a greeting.

References edit

^ gyanánt in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
^ gyanánt in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading edit

gyanánt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

[1] gyanánt in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)

[2] yanánt in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

[1]

[2]