gyermekcse
Hungarian edit
Etymology edit
gyermek (“child”) + -cse (“diminutive suffix”)
Pronunciation edit
Noun edit
gyermekcse
- (archaic) little child
- 1854, Mór Jókai, chapter 19, in Egy magyar nábob[1]:
- – Tovább lássuk nagyságos Körtvélyiné asszonyságot. Ennek egy gyöngéjét ismerem: van egy kedves fiacskája, mintegy húszhuszonegy éves gyermekcse lehet a lelkem. Anyja mindig őróla beszél. Tiszteletre méltó szenvedély. Dezsőnek hívják a parányit; tudakozódjál felőle.
- (please add an English translation of this quotation)
Declension edit
| Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | gyermekcse | gyermekcsék |
| accusative | gyermekcsét | gyermekcséket |
| dative | gyermekcsének | gyermekcséknek |
| instrumental | gyermekcsével | gyermekcsékkel |
| causal-final | gyermekcséért | gyermekcsékért |
| translative | gyermekcsévé | gyermekcsékké |
| terminative | gyermekcséig | gyermekcsékig |
| essive-formal | gyermekcseként | gyermekcsékként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | gyermekcsében | gyermekcsékben |
| superessive | gyermekcsén | gyermekcséken |
| adessive | gyermekcsénél | gyermekcséknél |
| illative | gyermekcsébe | gyermekcsékbe |
| sublative | gyermekcsére | gyermekcsékre |
| allative | gyermekcséhez | gyermekcsékhez |
| elative | gyermekcséből | gyermekcsékből |
| delative | gyermekcséről | gyermekcsékről |
| ablative | gyermekcsétől | gyermekcséktől |
| non-attributive possessive - singular |
gyermekcséé | gyermekcséké |
| non-attributive possessive - plural |
gyermekcsééi | gyermekcsékéi |
| Possessive forms of gyermekcse | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | gyermekcsém | gyermekcséim |
| 2nd person sing. | gyermekcséd | gyermekcséid |
| 3rd person sing. | gyermekcséje | gyermekcséi |
| 1st person plural | gyermekcsénk | gyermekcséink |
| 2nd person plural | gyermekcsétek | gyermekcséitek |
| 3rd person plural | gyermekcséjük | gyermekcséik |