ismeretelmélet

Hungarian

Etymology

ismeret (“knowledge”) +‎ elmélet (“theory”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiʃmɛrɛtɛlmeːlɛt]
• Hyphenation: is‧me‧ret‧el‧mé‧let

Noun

ismeretelmélet

1. epistemology

   Synonym: episztemológia

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ismeretelmélet	ismeretelméletek
accusative	ismeretelméletet	ismeretelméleteket
dative	ismeretelméletnek	ismeretelméleteknek
instrumental	ismeretelmélettel	ismeretelméletekkel
causal-final	ismeretelméletért	ismeretelméletekért
translative	ismeretelméletté	ismeretelméletekké
terminative	ismeretelméletig	ismeretelméletekig
essive-formal	ismeretelméletként	ismeretelméletekként
essive-modal	—	—
inessive	ismeretelméletben	ismeretelméletekben
superessive	ismeretelméleten	ismeretelméleteken
adessive	ismeretelméletnél	ismeretelméleteknél
illative	ismeretelméletbe	ismeretelméletekbe
sublative	ismeretelméletre	ismeretelméletekre
allative	ismeretelmélethez	ismeretelméletekhez
elative	ismeretelméletből	ismeretelméletekből
delative	ismeretelméletről	ismeretelméletekről
ablative	ismeretelmélettől	ismeretelméletektől
non-attributive possessive - singular	ismeretelméleté	ismeretelméleteké
non-attributive possessive - plural	ismeretelméletéi	ismeretelméletekéi

Possessive forms of ismeretelmélet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ismeretelméletem	ismeretelméleteim
2nd person sing.	ismeretelméleted	ismeretelméleteid
3rd person sing.	ismeretelmélete	ismeretelméletei
1st person plural	ismeretelméletünk	ismeretelméleteink
2nd person plural	ismeretelméletetek	ismeretelméleteitek
3rd person plural	ismeretelméletük	ismeretelméleteik

Further reading

• ismeretelmélet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN