See also: jelenlévő

Hungarian edit

Alternative forms edit

Etymology edit

jelen +‎ levő

Pronunciation edit

  • IPA(key): [ˈjɛlɛnlɛvøː]
  • Hyphenation: je‧len‧le‧vő
  • Rhymes: -vøː

Noun edit

jelenlevő (plural jelenlevők)

  1. the person present

Usage notes edit

When used as an adjective, it is written in two words:

a teremben jelen levő személyekthe persons present in the room

Declension edit

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative jelenlevő jelenlevők
accusative jelenlevőt jelenlevőket
dative jelenlevőnek jelenlevőknek
instrumental jelenlevővel jelenlevőkkel
causal-final jelenlevőért jelenlevőkért
translative jelenlevővé jelenlevőkké
terminative jelenlevőig jelenlevőkig
essive-formal jelenlevőként jelenlevőkként
essive-modal
inessive jelenlevőben jelenlevőkben
superessive jelenlevőn jelenlevőkön
adessive jelenlevőnél jelenlevőknél
illative jelenlevőbe jelenlevőkbe
sublative jelenlevőre jelenlevőkre
allative jelenlevőhöz jelenlevőkhöz
elative jelenlevőből jelenlevőkből
delative jelenlevőről jelenlevőkről
ablative jelenlevőtől jelenlevőktől
non-attributive
possessive - singular
jelenlevőé jelenlevőké
non-attributive
possessive - plural
jelenlevőéi jelenlevőkéi
Possessive forms of jelenlevő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jelenlevőm jelenlevőim
2nd person sing. jelenlevőd jelenlevőid
3rd person sing. jelenlevője jelenlevői
1st person plural jelenlevőnk jelenlevőink
2nd person plural jelenlevőtök jelenlevőitek
3rd person plural jelenlevőjük jelenlevőik

Further reading edit