kenőcs
Hungarian edit
Pronunciation edit
Noun edit
kenőcs (plural kenőcsök)
Declension edit
| Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kenőcs | kenőcsök |
| accusative | kenőcsöt | kenőcsöket |
| dative | kenőcsnek | kenőcsöknek |
| instrumental | kenőccsel | kenőcsökkel |
| causal-final | kenőcsért | kenőcsökért |
| translative | kenőccsé | kenőcsökké |
| terminative | kenőcsig | kenőcsökig |
| essive-formal | kenőcsként | kenőcsökként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kenőcsben | kenőcsökben |
| superessive | kenőcsön | kenőcsökön |
| adessive | kenőcsnél | kenőcsöknél |
| illative | kenőcsbe | kenőcsökbe |
| sublative | kenőcsre | kenőcsökre |
| allative | kenőcshöz | kenőcsökhöz |
| elative | kenőcsből | kenőcsökből |
| delative | kenőcsről | kenőcsökről |
| ablative | kenőcstől | kenőcsöktől |
| non-attributive possessive - singular |
kenőcsé | kenőcsöké |
| non-attributive possessive - plural |
kenőcséi | kenőcsökéi |
| Possessive forms of kenőcs | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kenőcsöm | kenőcseim |
| 2nd person sing. | kenőcsöd | kenőcseid |
| 3rd person sing. | kenőcse | kenőcsei |
| 1st person plural | kenőcsünk | kenőcseink |
| 2nd person plural | kenőcsötök | kenőcseitek |
| 3rd person plural | kenőcsük | kenőcseik |
Derived terms edit
Compound words
Further reading edit
- kenőcs in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN