Etymology
megbeszél + -és
Pronunciation
- IPA: /ˈmɛɡbɛseːleːʃ/
- Hyphenation: meg‧be‧szé‧lés
Noun
megbeszélés (plural megbeszélések)
- talk, discussion, meeting (gathering for a purpose)
Declension
declension of megbeszélés
|
singular |
plural |
|---|
| nominative |
megbeszélés |
megbeszélések |
|---|
| accusative |
megbeszélést |
megbeszéléseket |
|---|
| dative |
megbeszélésnek |
megbeszéléseknek |
|---|
| instrumental |
megbeszéléssel |
megbeszélésekkel |
|---|
| causal-final |
megbeszélésért |
megbeszélésekért |
|---|
| translative |
megbeszéléssé |
megbeszélésekké |
|---|
| terminative |
megbeszélésig |
megbeszélésekig |
|---|
| essive-formal |
megbeszélésként |
megbeszélésekként |
|---|
| essive-modal |
- |
- |
|---|
| inessive |
megbeszélésben |
megbeszélésekben |
|---|
| superessive |
megbeszélésen |
megbeszéléseken |
|---|
| adessive |
megbeszélésnél |
megbeszéléseknél |
|---|
| illative |
megbeszélésbe |
megbeszélésekbe |
|---|
| sublative |
megbeszélésre |
megbeszélésekre |
|---|
| allative |
megbeszéléshez |
megbeszélésekhez |
|---|
| elative |
megbeszélésből |
megbeszélésekből |
|---|
| delative |
megbeszélésről |
megbeszélésekről |
|---|
| ablative |
megbeszéléstől |
megbeszélésektől |
|---|
|
| possessor |
singular possession |
plural possession |
|---|
| 1st person sing. |
megbeszélésem |
megbeszéléseim |
|---|
| 2nd person sing. |
megbeszélésed |
megbeszéléseid |
|---|
| 3rd person sing. |
megbeszélése |
megbeszélései |
|---|
| 1st person plural |
megbeszélésünk |
megbeszéléseink |
|---|
| 2nd person plural |
megbeszélésetek |
megbeszéléseitek |
|---|
| 3rd person plural |
megbeszélésük |
megbeszéléseik |
|---|
|