spóra

See also: spora

Hungarian

Etymology

From New Latin spora (“spore”), from Ancient Greek σπορά (sporá, “seed”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃpoːrɒ]
• Hyphenation: spó‧ra
• Rhymes: -rɒ

Noun

spóra (plural spórák)

1. spore

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	spóra	spórák
accusative	spórát	spórákat
dative	spórának	spóráknak
instrumental	spórával	spórákkal
causal-final	spóráért	spórákért
translative	spórává	spórákká
terminative	spóráig	spórákig
essive-formal	spóraként	spórákként
essive-modal	—	—
inessive	spórában	spórákban
superessive	spórán	spórákon
adessive	spóránál	spóráknál
illative	spórába	spórákba
sublative	spórára	spórákra
allative	spórához	spórákhoz
elative	spórából	spórákból
delative	spóráról	spórákról
ablative	spórától	spóráktól
non-attributive possessive - singular	spóráé	spóráké
non-attributive possessive - plural	spóráéi	spórákéi

Possessive forms of spóra
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	spórám	spóráim
2nd person sing.	spórád	spóráid
3rd person sing.	spórája	spórái
1st person plural	spóránk	spóráink
2nd person plural	spórátok	spóráitok
3rd person plural	spórájuk	spóráik

Further reading

• spóra in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Lower Sorbian

Alternative forms

• spora (superseded)

Pronunciation

• IPA^(key): /ˈspɨra/, /ˈspɛra/, (dated) /ˈspʊra/

Verb

spóra

1. inflection of spóraś:
   1. third-person singular present
   2. second/third-person singular preterite