személytelen
Hungarian edit
Etymology edit
személy (“person”) + -telen (“im-”, adjective-forming suffix with a meaning of lacking something)
Pronunciation edit
Adjective edit
személytelen (comparative személytelenebb, superlative legszemélytelenebb)
- (of an object or phenomenon) impersonal
- Hangja személytelen és távoli volt. ― His voice was impersonal and remote.
- (grammar, of a verb) impersonal (having only third-person singular forms)
Declension edit
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | személytelen | személytelenek |
accusative | személytelent | személyteleneket |
dative | személytelennek | személyteleneknek |
instrumental | személytelennel | személytelenekkel |
causal-final | személytelenért | személytelenekért |
translative | személytelenné | személytelenekké |
terminative | személytelenig | személytelenekig |
essive-formal | személytelenként | személytelenekként |
essive-modal | személytelenül | — |
inessive | személytelenben | személytelenekben |
superessive | személytelenen | személyteleneken |
adessive | személytelennél | személyteleneknél |
illative | személytelenbe | személytelenekbe |
sublative | személytelenre | személytelenekre |
allative | személytelenhez | személytelenekhez |
elative | személytelenből | személytelenekből |
delative | személytelenről | személytelenekről |
ablative | személytelentől | személytelenektől |
non-attributive possessive - singular |
személytelené | személyteleneké |
non-attributive possessive - plural |
személytelenéi | személytelenekéi |
Derived terms edit
Expressions
See also edit
Further reading edit
- személytelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN