szláv
Hungarian edit
Etymology edit
From German Slawe, from Medieval Latin Sclavus, from Byzantine Greek Σκλάβος (Sklábos); see that entry for more. Doublet of csaó.
Pronunciation edit
Adjective edit
szláv (not comparable)
Noun edit
szláv (countable and uncountable, plural szlávok)
Declension edit
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szláv | szlávok |
accusative | szlávot | szlávokat |
dative | szlávnak | szlávoknak |
instrumental | szlávval | szlávokkal |
causal-final | szlávért | szlávokért |
translative | szlávvá | szlávokká |
terminative | szlávig | szlávokig |
essive-formal | szlávként | szlávokként |
essive-modal | — | — |
inessive | szlávban | szlávokban |
superessive | szlávon | szlávokon |
adessive | szlávnál | szlávoknál |
illative | szlávba | szlávokba |
sublative | szlávra | szlávokra |
allative | szlávhoz | szlávokhoz |
elative | szlávból | szlávokból |
delative | szlávról | szlávokról |
ablative | szlávtól | szlávoktól |
non-attributive possessive - singular |
szlávé | szlávoké |
non-attributive possessive - plural |
szlávéi | szlávokéi |
Possessive forms of szláv | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szlávom | szlávaim |
2nd person sing. | szlávod | szlávaid |
3rd person sing. | szlávja | szlávai |
1st person plural | szlávunk | szlávaink |
2nd person plural | szlávotok | szlávaitok |
3rd person plural | szlávjuk | szlávaik |
Derived terms edit
Further reading edit
- szláv in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN