villámlik

Hungarian

Etymology

villám (“lightning”) +‎ -lik (verb-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvilːaːmlik]
• Hyphenation: vil‧lám‧lik
• Rhymes: -aːmlik

Verb

villámlik

1. (intransitive) to produce lightning

   Megint villámlik. ― The lightning is back again.

2. (intransitive, figuratively, of eyes, gaze) to flash (with the specified emotion -tól/-től)

   Villámlott a szeme a haragtól. ― His/her eyes were flashing with anger.

Conjugation

conjugation of villámlik

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	villámlok	villámlasz	villámlik	villámlunk	villámlotok	villámlanak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	villámlottam	villámlottál	villámlott	villámlottunk	villámlottatok	villámlottak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. villámlani fog.
	Archaic Preterit	Indef.	villámlék	villámlál	villámla	villámlánk	villámlátok	villámlának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. villámlik vala, villámlott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	villámlandok	villámlandasz	villámland	villámlandunk	villámlandotok	villámlandanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	villámlanék	villámlanál	villámlana	villámlanánk	villámlanátok	villámlanának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. villámlott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	the verb has no subjunctive forms
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. villámlott légyen
Infinitive	villámlani		villámlanom	villámlanod	villámlania	villámlanunk	villámlanotok	villámlaniuk
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	villámlás		villámló	villámlott	―	villámlva (villámlván)

potential conjugation of villámlik

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	villámlhatok	villámlhatsz	villámlhat	villámlhatunk	villámlhattok	villámlhatnak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	villámlhattam	villámlhattál	villámlhatott	villámlhattunk	villámlhattatok	villámlhattak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Preterit	Indef.	villámlhaték	villámlhatál	villámlhata	villámlhatánk	villámlhatátok	villámlhatának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. villámlhat vala, villámlhatott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	villámlhatandok or villámlandhatok	villámlhatandasz or villámlandhatsz	villámlhatand or villámlandhat	villámlhatandunk or villámlandhatunk	villámlhatandotok or villámlandhattok	villámlhatandanak or villámlandhatnak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	villámlhatnék	villámlhatnál	villámlhatna	villámlhatnánk	villámlhatnátok	villámlhatnának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. villámlhatott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	the verb has no subjunctive forms
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. villámlhatott légyen
Inf.	(villámlhatni)		(villámlhatnom)	(villámlhatnod)	(villámlhatnia)	(villámlhatnunk)	(villámlhatnotok)	(villámlhatniuk)
Positive adjective			―	Neg. adj.	―	Adv. part.	(villámlhatva / villámlhatván)

Derived terms

• villámlás

 

(With verbal prefixes):

• átvillámlik
• bevillámlik
• belevillámlik
• felvillámlik
• keresztülvillámlik

Further reading

• villámlik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN