elfogult
Hungarian edit
Etymology edit
From elfogul + -t (past participle suffix), from el- + fogul, from the verb fog + -ul. The verb elfogul is rarely used independently.[1]
Pronunciation edit
Adjective edit
elfogult (comparative elfogultabb, superlative legelfogultabb)
- biased, partial, prejudiced
- Synonyms: részrehajló, elvakult
- Antonyms: elfogulatlan, pártatlan
Declension edit
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | elfogult | elfogultak |
| accusative | elfogultat | elfogultakat |
| dative | elfogultnak | elfogultaknak |
| instrumental | elfogulttal | elfogultakkal |
| causal-final | elfogultért | elfogultakért |
| translative | elfogulttá | elfogultakká |
| terminative | elfogultig | elfogultakig |
| essive-formal | elfogultként | elfogultakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | elfogultban | elfogultakban |
| superessive | elfogulton | elfogultakon |
| adessive | elfogultnál | elfogultaknál |
| illative | elfogultba | elfogultakba |
| sublative | elfogultra | elfogultakra |
| allative | elfogulthoz | elfogultakhoz |
| elative | elfogultból | elfogultakból |
| delative | elfogultról | elfogultakról |
| ablative | elfogulttól | elfogultaktól |
| non-attributive possessive - singular |
elfogulté | elfogultaké |
| non-attributive possessive - plural |
elfogultéi | elfogultakéi |
Derived terms edit
References edit
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading edit
- elfogult in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- elfogult in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)