köb

Hungarian

Etymology

Back-formation from köböl (“measure of volume, no longer used”). Created during the Hungarian language reform taking place in the 18th-19th centuries.

Pronunciation

• IPA: /ˈkøb/
• Hyphenation: köb

Noun

köb (plural köbök)

1. cube (the third power of a number)

Declension

declension of köb singular plural nominative köb köbök accusative köböt köböket dative köbnek köböknek instrumental köbbel köbökkel causal-final köbért köbökért translative köbbé köbökké terminative köbig köbökig essive-formal köbként köbökként essive-modal - - inessive köbben köbökben superessive köbön köbökön adessive köbnél köböknél illative köbbe köbökbe sublative köbre köbökre allative köbhöz köbökhöz elative köbből köbökből delative köbről köbökről ablative köbtől köböktől

possessives of köb possessor singular possession plural possession 1st person sing. köböm köbeim 2nd person sing. köböd köbeid 3rd person sing. köbe köbei 1st person plural köbünk köbeink 2nd person plural köbötök köbeitek 3rd person plural köbük köbeik

Derived terms

• köbcentiméter
• köbméter

---

Volapük

Noun

köb (plural köbs)

1. comb

Declension

declension of köb

	singular	plural
nominative	köb	köbs
genitive	köba	köbas
dative	köbe	köbes
accusative	köbi	köbis
predicative	köbu	köbus
vocative	o köb!	o köbs!