See also: kotel, Kotel, koteł, and Koteł

Hungarian

edit

Etymology

edit

From köt (to bind) +‎ -él (noun-forming suffix).

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈkøteːl]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: kö‧tél
  • Rhymes: -eːl

Noun

edit

kötél (plural kötelek)

  1. rope

Declension

edit
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kötél kötelek
accusative kötelet köteleket
dative kötélnek köteleknek
instrumental kötéllel kötelekkel
causal-final kötélért kötelekért
translative kötéllé kötelekké
terminative kötélig kötelekig
essive-formal kötélként kötelekként
essive-modal
inessive kötélben kötelekben
superessive kötélen köteleken
adessive kötélnél köteleknél
illative kötélbe kötelekbe
sublative kötélre kötelekre
allative kötélhez kötelekhez
elative kötélből kötelekből
delative kötélről kötelekről
ablative kötéltől kötelektől
non-attributive
possessive - singular
kötélé köteleké
non-attributive
possessive - plural
kötéléi kötelekéi
Possessive forms of kötél
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kötelem köteleim
2nd person sing. köteled köteleid
3rd person sing. kötele kötelei
1st person plural kötelünk köteleink
2nd person plural köteletek köteleitek
3rd person plural kötelük köteleik

Derived terms

edit
Compound words with this term at the beginning
Compound words with this term at the end
Expressions

Further reading

edit
  • kötél in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN