sikeres
Hungarian edit
Etymology edit
Originally from sikér + -es; but today it is used as if it were siker + -es, siker (“success”) being itself back-formed from sikeres.
Pronunciation edit
Adjective edit
sikeres (comparative sikeresebb, superlative legsikeresebb)
Declension edit
| Inflection of sikeres | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | sikeres | sikeresek |
| accusative | sikereset sikerest |
sikereseket |
| dative | sikeresnek | sikereseknek |
| instrumental | sikeressel | sikeresekkel |
| causal-final | sikeresért | sikeresekért |
| translative | sikeressé | sikeresekké |
| terminative | sikeresig | sikeresekig |
| essive-formal | sikeresként | sikeresekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | sikeresben | sikeresekben |
| superessive | sikeresen | sikereseken |
| adessive | sikeresnél | sikereseknél |
| illative | sikeresbe | sikeresekbe |
| sublative | sikeresre | sikeresekre |
| allative | sikereshez | sikeresekhez |
| elative | sikeresből | sikeresekből |
| delative | sikeresről | sikeresekről |
| ablative | sikerestől | sikeresektől |
| non-attributive possessive - singular |
sikeresé | sikereseké |
| non-attributive possessive - plural |
sikereséi | sikeresekéi |
Derived terms edit
Further reading edit
- (successful): sikeres in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- (rich in gluten; sticky): sikeres in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN