Lengyel

See also: lengyel

English

Etymology

From Hungarian lengyel (“Polish”), from Proto-Slavic *lęděninъ.

Proper noun

Lengyel (plural Lengyels)

1. A surname from Hungarian.

Further reading

• Hanks, Patrick, editor (2003), “Lengyel”, in Dictionary of American Family Names, volume 2, New York City: Oxford University Press, →ISBN, page 422.

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈlɛɲɟɛl]
• Hyphenation: Len‧gyel
• Rhymes: -ɛl

Proper noun

Lengyel

1. a surname

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	Lengyel	Lengyelek
accusative	Lengyelt	Lengyeleket
dative	Lengyelnek	Lengyeleknek
instrumental	Lengyellel	Lengyelekkel
causal-final	Lengyelért	Lengyelekért
translative	Lengyellé	Lengyelekké
terminative	Lengyelig	Lengyelekig
essive-formal	Lengyelként	Lengyelekként
essive-modal	—	—
inessive	Lengyelben	Lengyelekben
superessive	Lengyelen	Lengyeleken
adessive	Lengyelnél	Lengyeleknél
illative	Lengyelbe	Lengyelekbe
sublative	Lengyelre	Lengyelekre
allative	Lengyelhez	Lengyelekhez
elative	Lengyelből	Lengyelekből
delative	Lengyelről	Lengyelekről
ablative	Lengyeltől	Lengyelektől
non-attributive possessive - singular	Lengyelé	Lengyeleké
non-attributive possessive - plural	Lengyeléi	Lengyelekéi

See also

• Appendix:Hungarian surnames